Szombatonként mostanában tele a naptáram. Van, hogy 10 család is belefér. Kolléganőmmel meg sem állunk, de az eredményeket látva, nagyon megéri!

Tudjátok miért?

Együtt a család. Nincs stressz, hogy elkésünk valahonnan. Nincs dugó a városban. A kutyát is magunkkal hozhattuk. Végre egymásra figyelünk és nincs tele a fejünk mindenféle megoldandó problémával. – Ilyen, és hasonló válaszokat kaptam vendégeimtől, amikor megkérdeztem, hogy miért pont a szabadnapjukból áldoznak fel.

Volt egy család, akik egy jó kis program után jöttek el. Általában mindenki szépen felöltözik, hajak rendben, smink… a család nő tagjai összeharmonizálják a ruházatokat, hogy jól összepasszoljon a család. Na ők nem 🙂 Kedvenc farmer, bakancs, még kicsit talán sárosak is voltak. Sok visszajáró vendégem van, ők akkor jöttek elöször. Azt hittem eltévedtek, de nem. Azt mondták életük legjobb kirándulása volt ez a Budai-hegyekben, és Libegőztek meg Gyermekvasútaztak meg réteseztek és kilátóban is voltak és annyira jó volt, hogy most azonnal meg kell örökíteni a vidám, kipirult arcocskákat. Na, ezt így, egy mondatban meghallgattam 5 szájból egyszerre és nem kérdeztem többet, csak hátteret váltottam és csináltam a dolgom. Se beállítani nem kellett őket, sem mondani, hogy tartsák… én csak fotóztam. Kedvesek voltak és természetesek. Egy idő után az egyik lányka külön ült, kiment a képből. Mondtam, álljon vissza, mert kimarad. Nagy nevetésben törtek ki… hogy nem baj, Ő a szomszéd kislány. 🙂

Benneteket is várlak, akár szombaton is, akár progi után is. Csak kérlek, szóljatok ide előtte, egyeztessünk időpontot.